
Ismét van videó, ezúttal a „nagy egész” helyett a „kirakós egyik darabja” lesz ízeire szedve. Mondanám, hogy „kezdődjék a játék”, de hát nagyon suttyó megoldás lenne így nekikezdeni.

Ismét van videó, ezúttal a „nagy egész” helyett a „kirakós egyik darabja” lesz ízeire szedve. Mondanám, hogy „kezdődjék a játék”, de hát nagyon suttyó megoldás lenne így nekikezdeni.

A Barcelona futball helyett valami egészen más sportágat ment át gyakorlni Párizsba, aztán valamikor a második kapott gól után meglepetten vették észre, hogy elnézték a naptárat, Qatar Airways-promó helyett meló van a szomszédban.

A Barcelona Messi nélkül kellett hogy túlélje a vadont, aztán gyeprendezés lett belőle.

A további friss áru érkezéséig szemérmetlenül címkézem át a már kissé lejárt szavatosságú meccseket, úgyhogy ismét érkezik egy jelentősebb ütközet a félmúltból.

Akkora sakkozás folyt Marcelo személye körül, hogy az szinte táblára illik. Tudom, hogy késtem a bejegyzéssel vagy 2 hetet, de jobb később, mint néma gyereknek a Makó Jeruzsálemtől. Kaptok megint videót.

Kedd esti napközis foglalkozás keretében megpróbálom kibontani a „hamis kilences” szerepkört, a jobb érthetőség kedvéért, rengeteg jövendőbeli bejegyzésben fog szerepelni, jobb ezt előre tisztázni.

Christopher Nolan Mementójához hasonló módon rúgom fel a kronológiai sorrendet a bejegyzéssel, de hát ez történik ha nincs meccs. Egyébként épp zajlik a háttérben a magyar-horvát, de az első 45 perc után megköszöntem a srácoknak a próbálkozást, és inkább leültem hegeszteni. A játékunk nézhetetlen (igen, jól sejtitek, ez általában videót von maga után), ehhez képest Sebők Vili majdhogynem ódákat zeng a félidőben, szegény Verebes József pedig eközben nem forog, hanem egyenesen pörög a sírjában – nem kis frekvenciával.
Azonban a fiúkat hagyom szenvedni, és rátérek Wenger tervére, ami egész jól indult.