Tekintve, hogy idén sem lesz bíztatóbb a játék, mint tavaly, minden épeszű United rajongó noztalgiázik.
Fej vagy írás – BL döntő 2008 bűntetőpárbaj
1
Címke: bajnokok ligája
Átmentek a zebrán – Juventus – Real Madrid: 1-4
A Benfica sorsának már szántam a blog legelején egy külön bejegyzést, hogy ők az európai kupák legnagyobb szerencsétlenei, az nem vitás. Második helyre terjesztettem fel az Arsenalt még tavaly, és most ragadnám meg az alkalmat, hogy a Juventust szólítsam a dobogóra harmadikként.
Luis Enrique-ék véletlen kettőt lapoztak a naptárban (PSG-Barcelona: 4-0)
A Barcelona futball helyett valami egészen más sportágat ment át gyakorlni Párizsba, aztán valamikor a második kapott gól után meglepetten vették észre, hogy elnézték a naptárat, Qatar Airways-promó helyett meló van a szomszédban.
Átfúj a szél a kulcslyukon (Real Madrid – Atletico: 1-1)
A Real 11. címét lapátolta össze, Simeone pedig volt kedves ezt kisakkozni nekik. Az élet továbbra sem habostorta, az Atletico már 3 bukott BEK-BL döntőnél tart. Természetesen mi itt a Guttmann átkán nem siránkozunk, sem nem ünneplünk, elemzéssel zárjuk a döntőt is.
Real Madrid – Atletico: Mi történt két éve (?)
Ez a fránya történelem sokkal többet ismétli magát, mint egy átlagos közszolgálati tévécsatorna. Hogy a taktikai harcban pontosan mi is történt két éve, arról a Sporttévé a négyórás felvezető műsorban szakértelem híján mélyen hallgatni fog, úgyhogy ezt most csak itt, csak tőlem, okosba’. Aluljárós elemzés következik, százasér’ a paprika-paradicsom, és a két évvel ezelőtti BL-döntő.
Ezért nem szorítjuk be a Barcelonát (Arsenal – Barcelona: 0-2)
Christopher Nolan Mementójához hasonló módon rúgom fel a kronológiai sorrendet a bejegyzéssel, de hát ez történik ha nincs meccs. Egyébként épp zajlik a háttérben a magyar-horvát, de az első 45 perc után megköszöntem a srácoknak a próbálkozást, és inkább leültem hegeszteni. A játékunk nézhetetlen (igen, jól sejtitek, ez általában videót von maga után), ehhez képest Sebők Vili majdhogynem ódákat zeng a félidőben, szegény Verebes József pedig eközben nem forog, hanem egyenesen pörög a sírjában – nem kis frekvenciával.
Azonban a fiúkat hagyom szenvedni, és rátérek Wenger tervére, ami egész jól indult.
Bayern – Juventus: 4-2 – De miért jött le Morata?
Valószínű az idei szezon legjobb párharcát láttuk. Hogy most a hátralevő 2 hónapban mit fogunk nézni, azt nem tudom, ezt ugyanis nehéz lesz überelni, meg ugye a United is kipottyant, úgyhogy nem tudnak több nyersanyagot produkálni további videókhoz. (Ugye milyen szép és eufemikus a „kipottyant” kifejezés a „kib…tak minket innen is” helyett?)
Ennyire azért nem kalandozunk el, tudom, a City is fel fogja velük törölni a gyepet, addig azonban ez a sokkal szívmelengetőbb meccs jön vasárnapi ebéd gyanánt, kibontva a 20 ft-os kérdést, hogy miért kapta le Allegri Moratát.
Klasszikusok: Milan – Liverpool: 3-3 (2005)
Ez nem csak a BL döntők, hanem valószínű az egész (eddigi) futballtörténelem legnagyobb taktikai húzása Rafael Beníteztől. És azért elképzelhetitek mekkora lelki erő kell ahhoz, hogy én ezt leírjam egy Liverpool managerről, de rászolgált. Lássuk.