A Benfica sorsának már szántam a blog legelején egy külön bejegyzést, hogy ők az európai kupák legnagyobb szerencsétlenei, az nem vitás. Második helyre terjesztettem fel az Arsenalt még tavaly, és most ragadnám meg az alkalmat, hogy a Juventust szólítsam a dobogóra harmadikként.
A bejegyzés ugyan Pogbáról kíván szólni elsősorban, de az apropóját is
hagy tegyem hozzá.
A Barcelona futball helyett valami egészen más sportágat ment át gyakorlni Párizsba, aztán valamikor a második kapott gól után meglepetten vették észre, hogy elnézték a naptárat, Qatar Airways-promó helyett meló van a szomszédban.
Klopp a szokásostól kicsit eltérő haditervvel érkezett az Old Trafordra, kicsit sárga is volt, savanyú is, de kétségkívül az övé. Mourinho játéka továbbra is változatlan, úgyhogy most inkább a Liverpool kerül a vágódeszkára.
A Barcelona Messi nélkül kellett hogy túlélje a vadont, aztán gyeprendezés lett belőle.
Tetemes késéssel érkeznek a hiánypótlások, most hogy végre van mivel videót vágni. A bajnoki derbivel folytatódik a népmese.
A további friss áru érkezéséig szemérmetlenül címkézem át a már kissé lejárt szavatosságú meccseket, úgyhogy ismét érkezik egy jelentősebb ütközet a félmúltból.
Az aktualitások előtt érkezik ismét egy rövid történelemóra, nevekkel, évszámokkal, szatmári békékkel, és a középpályák átalakulásáról Európa-szerte.
Kezdődik az angol bajnokság, és természetesen nem marad bejegyzés nélkül az új Főnök játéka, vártam vele pár meccset, hogy legyen miből videót vágni.
Nehéz elsiklani afölött, ha egy jó 25-30 évvel korábban uralkodó formáció újra divatba jön. Mindennek oka van, úgyhogy ezt megpróbálom kibontani gyorsan, mielőtt rám szárad az EB döntő is. A bejegyzés minőségét megőrzi a csomagolás alján jelzett időpontig.