A Benfica sorsának már szántam a blog legelején egy külön bejegyzést, hogy ők az európai kupák legnagyobb szerencsétlenei, az nem vitás. Második helyre terjesztettem fel az Arsenalt még tavaly, és most ragadnám meg az alkalmat, hogy a Juventust szólítsam a dobogóra harmadikként.
A Barcelona Messi nélkül kellett hogy túlélje a vadont, aztán gyeprendezés lett belőle.
A további friss áru érkezéséig szemérmetlenül címkézem át a már kissé lejárt szavatosságú meccseket, úgyhogy ismét érkezik egy jelentősebb ütközet a félmúltból.
A Real 11. címét lapátolta össze, Simeone pedig volt kedves ezt kisakkozni nekik. Az élet továbbra sem habostorta, az Atletico már 3 bukott BEK-BL döntőnél tart. Természetesen mi itt a Guttmann átkán nem siránkozunk, sem nem ünneplünk, elemzéssel zárjuk a döntőt is.
Ez a fránya történelem sokkal többet ismétli magát, mint egy átlagos közszolgálati tévécsatorna. Hogy a taktikai harcban pontosan mi is történt két éve, arról a Sporttévé a négyórás felvezető műsorban szakértelem híján mélyen hallgatni fog, úgyhogy ezt most csak itt, csak tőlem, okosba’. Aluljárós elemzés következik, százasér’ a paprika-paradicsom, és a két évvel ezelőtti BL-döntő.
Akkora sakkozás folyt Marcelo személye körül, hogy az szinte táblára illik. Tudom, hogy késtem a bejegyzéssel vagy 2 hetet, de jobb később, mint néma gyereknek a Makó Jeruzsálemtől. Kaptok megint videót.