Shakespeare tilosban parkol (Man Utd – Leicester: 2-0)

Mourinho ezúttal nem leparkolta a buszt, hanem lepattintotta a rendszámtáblát, feltörte, kirámolta az értékesebb bőröndöket/tárgyakat, majd rátolatott egy trélerrel és elvontatta.

A leicester egy korábbi önmagukhoz képest is nagyon passzív 4-4-1-1 formációval vágott neki a meccsnek, ezúttal a Vardy-Okazaki párossal az alakzat tetején.
Mourinho az idén eddig standardnak számító 4-2-3-1-et rakta össze, szerintem említettem már, hogy José e tekintetben kérlelhetetlen, egész karrierje alatt így állította össze a kezdőit, a négy védő és a két ütköző alap, ebből komoly meccseken nem enged. A két fix ember a védelem előtt úgy néz ki Pogba és Matic lesz, Mourinho a „passer-runner” mintáját szereti alkalmazni, Matic eloszt, Pogba támad. Ugyanígy festett ez a Chelseanél is, ott a Lampard-Mikel páros játszotta ugyanezeket a szerepeket, de ez nekünk sem újdonság, elvégre Ferguson is ezt a modellt használta. Minálunk a Carrick-Fletcher (vagy Scholes-Anderson, etc.) duók tevékenykedtek hasonlóképp. Ez a séma ugyan már kicsit régi, de betonbiztosan működik, talán nem lep meg senkit, ha megemlítem, hogy Moyes és van Gaal természetesen felrúgta ezt a koncepciót.

A védelem baloldalára Blind került, ami egyrészt hatalmas örömhír számomra, aki olvasott már tőlem korábban bejegyzést, annak nyilván rémlik, hogy rengeteget savaztam szegény Blindet amíg a védelem közepén játszott, sokkal megnyugtatóbb jelenség ő a pálya szélén, maradjunk ennyiben. Elöl a 9-es poszton Lukaku helye megkérdőjelezhetetlen, őt a Mata-Henrikh-Martial trió próbálta megtámogatni.

A képen a kezdő 11-ek

És akkor a játék maga.

A Leicester gyakorlatilag a kezdő sípszó után azonnal sündisznóállásba vonult a saját tizenhatosára felállva, és jóformán az egész első félidőt ott is töltötték. A Unitedre semmiféle nyomást nem fejtettek ki, sem a labdakihozatalnál, sem a középpályán, sőt, még a támadóharmadban is (!!!) szinte szabadon hagyták őket gurigázni, egyedül a kulcspasszok kiosztását próbálták megakadályozni – a legtöbbször sikerrel.
A Leicester 4-4-1-1-e az átlaghoz képest is borzasztó szűk alakzat, ma már nem lehet vele rendesen lefedni a pályát teljes hosszában úgy, hogy ne legyenek rések a láncsszemek között. Védekezésnél kénytelenek a labdás oldalra tolódni, következésképpen a pálya ellenkező fele mindig üres.
Ezt az üres teret pedig Valencia, és (némi meglepetésre) Blind is könnyedén be tudta játszani.

A képeken Blind és Valencia heatmapjei, mindkét esetben tisztán látszik, hogy a felezővonalnál hátrébb egyiküknek sem nagyon kellett helyezkednie, a Leicester annyira nem próbált meg játékot kezdeményezni, hogy az előttük nyíló folyosókban Blind és Valencia az egész meccsen igazi oldschool, brazil típusú hátvédeket játszottak, mint anno Cafú és Roberto Carlos

Az embernek pedig, ha van legalább egy olyan középpályása, aki az ellenfél dzsumbujából nyomás alatt is ki tudja passzolni a labdát (márpedig nálunk Mata és Miki személyében két ilyen játékos is akad), akkor az ellenfél védelmét egy gyors oldalváltással nagyon nehéz helyzetbe lehet hozni.
Pontosan ez történt az első 45 percben, a United ellenállás nélkül hozta ki a labdát, a Leicester ugyanis semmiféle letámadással nem próbálta ezt akadályozni, márpedig ez manapság szinte kötelező. A középpályán is akadálytalanul gyalolgolhatott át boldog-boldogtalan. A labdás oldalon nyomást gyakorló védelem szorításából Mata, vagy Mkhitaryan mindig ki tudta passzolni a labdát, hogy megtalálja vele a túloldalon Blindet/Valenciát, ők pedig zsákszámra lövöldözték a beadásokat a tizenhatoson belülre mindkét szélről.
És ez pedig maga a gyakorló életveszély.
Ha a saját boxán belül ácsorog a komplett védelem, valahol 10-12 méterre a kaputól, és az ellenfél szabadon adhatja be a labdákat, amit középen 3-4 támadó is epekedve vár (akik mindössze egyetlen érintéssel is gólt szerezhetnek arról a távról), az minimum katasztrofális.
Shakespeare legénysége azonban megúszta ezt a horrorfilmbe illő ámokfutást, mégpedig azért, mert

a)  a Leicester még mindig a liga egyik legjobb párharcnyerő alakulata, a megnyert fejesek arányát tekintve negyedikek a táblázaton (amin mi egy előkelő nyolcadik helyet bitorlunk)

b)  Blind nem tud rendesen beadni

c)  Valenciának is borzalmas napja volt, már ami a beadásokat illeti, a védekezésre/felfutásokra máskülönben nem lehetett panasz.

A képen a sikertelen beadások, mindenkitől elnézést, hogy nem tudok egy régi, jól megszokott fourfourtwos „sikeres-sikertelen beadások” képet bevágni, de a fourfourtwo többet már nem gyártja a statszone tartalmakat. Egy perc néma csendet kérek.
A beadásainkat tekintve 39 kísérletből mindössze 9 volt sikeres, a szögleteket is beleértve.

A vendégek tömörülése időnként annyira elviselhetetlen volt, hogy Martial egyre hátrébb és hátrébb kellett hogy meneküljön. Martial ugyanis leginkább azt szereti, ha van előtte némi üres terület amit megtámadhat, ahová bestartolhat a kapott labdákkal, és 1v1 párharcot vívhat az ellenfeleivel, abban ugyanis kiváló. Azonban a Leicester bunkerfocija miatt megtámadható területből egy négyzetcentire való sem akadt (egy saját tizenhatosán ácsorgó védelem mögött vajmi kevés hely adódik, oda nem lehet labdákat bepasszolni anélkül hogy Schmeicel fel ne szedné mindet), és a szorosan felálló négyesláncok miatt Martialt legalább 2-3 ember mindig azonnal körbevette. Elkezdett hát kimenekülni innen, és néha a kezdőkörig is visszalépett labdáért, amivel leginkább az ellenfelet sikerült csak jobb helyzetbe hoznia – egy emberrel kevesebb őriznivalójuk akadt.

Mourinho látta, hogy a Leicester leparkolt busza nem fog egy jottányit sem mozdulni, úgyhogy kábé a 25. perc környékén utasíthatta Pogbát, hogy a nagyon durván behátráló védelmet nyugodtan kínálja meg távoli löketekkel, ami nyilván nem rossz ötlet, tekintve hogy Pogba álmából felkeltve is rémisztően erős lövéseket tud elereszteni 25-30 méterről. Ugyan kaput nem talált egyik sem a 6 kísérletből, de ebből legalább 3 életveszélyesnek minősítendő.
Az első félidő játékképe tovább érdemben nem változott.

A második játékrészre pedig a Leicester komplett legénysége őszinte meglepetésemre fogta magát, és kijött ugyanúgy bunkerfocit játszani, mint az első 45 percben.
Emlékeztetőül:
az első félidőben rossz beadások ide vagy oda, Matától elvettek egy találatot, egy igencsak véleményes les miatt, Schemeicelnek ki kellett szednie egy ordító ziccert, majd mozdulatlanul kellett végignéznie Pogba löketeit, amikkel pár centiket tévedett.
Majd ezek után kettő perc is alig telik el a második félidőből, és a Leicester 10 mezőnyjátékosából 9 megint ott áll a saját tizenhatosán, és próbálják kiimádkozni a szüntelenül záporozó beadásokat, mintha mi sem történt volna.
Ha bárki más ült volna Shakespeare helyén, az minimum ráparancsolt volna a védelemre, hogy tolják már feljebb a leshatárt legalább 15-20 méterrel, mert ekkora nyomást nem lehet egy egész meccsen át megúszni.

A játék pedig folyt tovább ugyanebben a mederben, az állandó tömörülés eredményeképpen egy alkalommal fél percen belül kétszer is sikerült kézzel labdába érnie a vendégeknek, az már más kérdés, hogy a bruttó két darab szabálytalanságból kijáró nettó egy darab büntetőt Schmeicel szintén kiszedte.

Nem tudom meddig folyt volna így a játék, ha Rashford csereként beállva nem szerez gólt szögletből, egyébként arra a találatra majd a kivágott képek mutogatásánál külön kitérek.
A gól után a Leicester elkezdte kergetni az eredményt, ami a létező legrosszabb forgatókönyv számukra, ők ugyanis nem az a csapat, amelyik tud játékot kezdeményezni az ellenfél térfelén, a 4-4-2-n kívül úgy látszik nem nagyon megy nekik más formáció (Shakespeare az egygólos hátrány ellenére nem váltott a felálláson), két belső középpályással esély sincs a középpálya kontrollálására, ráadásul egy olyan játékosuk sincs, aki egy épkézláb passzt ki tudna osztani az ellenfél térfelén.
A védelmük ugyan kényszerből feljebb tolódott azzal a 15-20 méterrel, amit a fáradt védők mögött a csereként beállt Rashford és Lingard azonnal ízekre is szedtek, beállítva a 2-0-ás végeredményt.

Jönnek a képek.

A Leicester védői egy elék szűk sávba tömörülnek, oda ahol korábban a labda volt, mindenki igyekszik területet szűkíteni. A pálya szélei azonban konganak az ürességtől, a jobbszélen Valencia épp szunyókál, de a baloldalon Blind menetrendszerűen érkezik, a tömegből kilépő ellenfelének pedig esélye sincs blokkolnia a beadását (végülis minek, szegény Blind tízből legalább 9-szer téved.)

A képen Martial (sárgával) szokásosnál mélyebb helyezkedése, szegény menekül a szorításból, holott itt az ellenfél védelme mögött még adódik némi szabad terület. De mivel hátrébb lép, jóformán kivonja magát a folytatásból, Blind nem is tudja megjátszani mivel Mahrez könnyedén blokkolja a passzsávot. Martial helye valahol ott lenne, ahol a piros X jelöli, az utolsó védő nyakán lógva, várva a kiugratást, vagy hogy 1v1 párharcot vívjon vele.

Negyed óra sem telt el a meccsből, és Shakespeare legénysége máris úgy tesz, mint akik az utolsó perceket szeretnék csak kibekkelni valahogy. A 10 mezőnyjátékosból 8 a tizenhatos szoros körzetében imádkozik, a védelem 10 méterre áll a saját kapujától, Valencia (zölddel) beadását ketten is hiába próbálják akadályozni (szerencséjük hogy szar napja volt), miközben a büntetőterületre egyszerre indul be Miki és Martial (pirossal), Lukaku (sárgával) ugyan nem tudom minek gyalogol kifelé, neki is rég a kapu előtt kéne tornyosulnia. Mindeközben sejteti magát Mourinho későbbi terve: Pogba (bíró alatt) teljesen üresen nézelődik 25-re a kaputól.

A képen megint Martial (pirossal) menekülése. Ezúttal már a felezővonalat is átlépve húzódik vissza labdáért. Megjátssza Mikit (sárga iksz), akire egyszerre három Leicester játékos (fehérrel) lép ki a falból, és azonnal a vérét veszik. Nyugodtan megtehetik, mivel Martial hiányában senki nincs, aki kihasználja azt az óriási lyukat (zöld négyzet) amit maguk mögött hagynak őrizetlenül, képzeljétek el azt a nagyságrendekkel nagyobb szart amiben lennének, ha Martial abban a zöld négyzetben próbálna mögéjük indulni.

Második félidő harmadik perce: a Leicester tovább játssza az orosz rulettet. A védelem (fehérrel) már megint 10 méterre imádkozik a kaputól, egyszerre kapják meg a nyakukba Lukakut és Mikit (pirossal), Martial (sárgával) inkább az üres területet támadja, és grátisznak Blind (zölddel) teljesen üresen integet a túloldalon.

A játék képe mit sem változott: A vendégek továbbra is egy nagyon szűk sávba tömörítenek be 9 mezőnyjátékost is, amivel ugyan a rövid passzok és a kombinálások lehetőségét megfojtják, de a túloldalon Valencia uralja az üres teret, Miki vagy Mata pedig bármikor kifordul a sűrűjéből, hogy megtalálja őt.

Jellemző kép: Pogba settenkedik fel a labdával, Vardy pedig máris integet a Pogbát csorgó nyállal bámuló csapattársainak, hogy lesznek szívesek visszatakarodni a tizenhatosukra, eszükbe ne jusson letámadni őt, vegyék fel szépen inkább a beinduló embert. (No futball please, we’re british).

68. perc, közvetlen Rashford becserélése után vagyunk. Azt hiszem látszik a probléma, Rashford frissen beállva ugyanazt csinálja mint a túloldalon Martial már egy órája: azonnal menekül kifelé a szorításból. Rashford (sárgával) itt visszalép a labda felé, magával hoz ugyan egy embert a falból (fehérrel), de a mögötte tátongó üres területet nincs aki megtámadja.

A szöglet és Rashford gólja: A Leicester a szögleteknél 3 külön csoporttal védekezik, amikben mind a 10 mezőnyjátékos részt vesz. Kék színnel az első csoport területet véd, elsősorban a tizenhatoson kívülről beindulókat kell figyelniük, illetve az esetlegesen kifejelt labdákra kell vadászniuk. A középső csoport pirossal egy az egyben embert fog, mindeki felvesz a tömegből valakit, a harmadik csoport sárgával pedig megintcsak területet őriz, a 6 yardos boxon felállva, őket egyelőre csak az egy szem Lukaku fenyegeti. A gondot a rendszerben Rashford (zölddel) okozza, akit egyetlen csoport sem érez magáénak, nézzétek meg jól a képet, 4 másodperccel azelőt vagyunk, hogy Rashford labdához ér, és egyszerre hárman is (!!) hevesen integetnek Rashford felé, Schmeicellel együtt, jelezve, hogy nagyon fel kéne őt vennie valakinek, különben baj lesz. Nem vették. Az lett. Egyébként szerintem Rashford itt fel sem fogja mi zajlik körülötte, az egész jelenetnek pont hátat fordít. Trololo, de érdekesek a reklámtáblák.

És az utolsó kép a második gólról: 1-0*ás hátrányban a Leicester kénytelen kelletlen feljebb tolta a védelmi vonalat, a labdát azonban képtelenek voltak 2 másodpercnél tovább birtokolni kvlitások híján. A védelem mögötti területre a frissen beállt Lingard (pirossal) robban be, Rashford (sárgával) adja a kulcspasszt. A fáradt védőknek nincs esélyük a fordulás után felvenni Lingarddal a futóversenyt, lövés, Fella, 2-0, game over, insert coin.

A meccset szerintem Shakespeare adta fel már a kezdő sípszó előtt, amikor ezt a „haditervet” eszelte ki, de ne csússzunk át afölött a tény fölött, hogy Mourinhonak nem volt rossz húzása eddig, sem ezen a meccsen, sem az előzőeken, itt is minden lépése stimmelt, a hálónk pedig még mindig érintetlen. A Leicester ugyan nem produkált nagy játékot, de épp elég keményen adta a bőrét, ha ezt a meccset tavaly játsszák, szerintem ponttal távoztak volna. Idén már nem.

– kriss –

4 thoughts on “Shakespeare tilosban parkol (Man Utd – Leicester: 2-0)

  1. Visszajelzés: Shakespeare tilosban parkol (Man Utd – Leicester: 2-0) | Zongoracipelő

  2. Hello!

    Meg ne haragudj, de azt hittem értelmesebb eredményesebb csapatnak szurkolsz, mint az M.U.!
    Főleg mourinho-val az élen(ezt írva nagyot mosólygok, mert mou gyenge edző, még a 2BL címet is számítva) aki minden, de NEM! taktikus, ravasz, eszes, kombinatív, fegyelmezett, szimpatikus stb. manager!
    Nem mondom, hogy egyáltalán nem ért ahhoz amit csinál, de neki max. egy Leicester vagy Stoke City és hasonló (gyenge) csapatok valók, pon’ mint amilyen ő is!
    Ez nem sértegetés se mou felé, se feléd mint rajongó , de mou régen elment egyfele, és semmi de semmi újjat nem tud mutatni, csak a hülye vigyorát, és a sok bírózást!
    A Leicestert szét szedték mint etióp bennszülött a segélycsomagot, 2.egy normális edző kell oda, nem egy tudatlan, tapasztalatlan mint ez a seggszpír! Ezért tudott nyerni az M.U.!
    De sok sikert az M.U.-nak, nem ledumálni akartam a csapatot-edzőt, de az unalmas Ferguson féle 4-4-2es felállás sokkal szebb és eredményesebb volt, mint ez most!
    De nem én vagyok az elnök, így csak örülni tudok a harmat gyenge-agresszív M.U.-nak Chelsea szurkolóként!
    Több ilyen elemzést ha lehetséges!
    Szép napot!

    • Tiszteletem!

      Hol is kezdjem…
      Elsősorban én nem hiszem hogy az én ízlésem érdekes téma lenne, mérhetetlenül fontosabbnak és érdekesebbnek tartom a futballpályákon folyó taktikai harc részleteit, mint bárkiét.
      Egyébként a ManUtd rajongásom nem egy tudatos választás volt, ez „megtörtént” velem, mint a prófétákkal az „elhívás”. Ha a United ne adj Isten a Premier ligából is kiesne, akkor is. Ez nálam nem kérdés. Őszintén szólva azokat a szurkolókat nem tartom sokra, akik „válogatnak” a csapatok között, teljesen mindegy milyen szempont alapján. Az ember a családját vagy a feleségét lecserélheti, de a futballklubját nem.
      Mourinhoval kapcsolatban már tudnék vitázni, tervezek a napokban egy mourinhos bejegyzést. Röviden szólva szerintem nem akkora managerzseni mint Ferguson, ő még 3 évnél sehol nem töltött el többet, és vélhetően nem is fog. Neki eddig sosem volt, és talán a jövőben sem lesz hosszútávú stratégiája, míg Fergusonnak bizony volt.
      Azonban a meccsek alatti apró változtatásoknak szerintem ő a netovábbja, szorosan utána következik Claudio Ranieri, de őrá azért nem pazarolnék külön bejegyzést. Mindegy, ezekre majd reflektálok.
      Egyébként igen, a Leicestert jelen pillanatban szerintem is egy meglehetősen inkompetens edző vezeti, hozzáteszem hogy ezt az egy meccsüket láttam eddig, ennek ellenére biztos vagyok benne hogy valahol az alsó felén végeznek a tabellának, mindenféle Swanseak társaságában, és európai kupaindulás nem nagyon lesz ebből. Ezt a 2-0-ás meccset lehet hogy Shakespeare nihilista takitkája kaparta ki nekünk, de az első három, 10-0-ás gólaránnyal lehozott meccs kompetens csapatok ellen lett megnyerve. (Csak arról nem írtam bejegyzést).

  3. Elnézést ha megsértettelek, én minden csapatot és annak drukkerét/drukkereit tisztelem, de amikor mourinhot látom, főleg most a United-nél kinyílik a bicska a zsebemben, annyira nagyon utálom a beképzelt öntelt vigyori pofáját!!!! ??
    Nyert véletlenül 2 BL-t aztán elvan magával! De pl.azt az 5-0ás vereséget a Real!!!! edzőjeként a Barca ellen, azt nem emlegeti!!! ?a nagy special one vagy mi a faxomnak hívatja magát!!?
    Én nem tartom semmire őt…nem akarok dicsekedni, de évekig fociztam kis és nagy pályán, finoman szólva is értem a taktikai elemeket trükköket, de mou ennek pont az ellenkezője, merev, beszűkült látókörű, 0 kreatívitás, 0 empátia és így tovább!
    Még1xer bocsi hogy ha megsértettem a United iránt érzet érzelmeid!
    És megint mourinhoztam, mert nem győzöm elégszer lehordani azt az agyrokkantat! ?

Vélemény, hozzászólás?