A Benfica sorsának már szántam a blog legelején egy külön bejegyzést, hogy ők az európai kupák legnagyobb szerencsétlenei, az nem vitás. Második helyre terjesztettem fel az Arsenalt még tavaly, és most ragadnám meg az alkalmat, hogy a Juventust szólítsam a dobogóra harmadikként.

A megváltás jelen állás szerint úgy fest, hogy Krisztus urunk mindannyiunkért meghalt a keresztfán, kivéve a Juventus mindenkori játékosait, ugyanis amikor ők következtek a lajstromban, Jézus pár percre leszállt a keresztfáról, kikapta gyorsan a talapzatából, majd néhány percig ütlegelte vele a torinóiakat, aztán visszamászott rá.

Kezdjünk neki a történtek ecseteléséhez.

A képen a kezdő 11-ek. A Madridnál egyedül Bale játéka volt kérdéses, ahhoz nem volt elég fitt, hogy kezdő legyen, de a helyi közönség kedvében való járáshoz már igen. A Madrid a szűkebbik 4-3-3 felállást vette elő, ami annyit tesz, hogy Ronaldo és Isco sokkal közelebb helyezkedett az egy szem Benzemához, lehetővé téve ezzel több összjátékot és folyékonyabb rotációt a három játékos között.
A túloldalon Allegri kezdő 11-ét olvasgatva arra lehetett tippelni, hogy a Juventus 5 fős védelemmel fog kezdeni, vagy legalábbis könnyedén fognak váltogatni a 4, illetve 5 fős védelem között a meccs alatt, ahogy azt korábban is tették számtalanszor. Ehelyett Allegri kitalált egy első hallsára nem is olyan rossz tervet, ami aztán balul sült el.

A Juventus egy valamiféle 4-4-2/4-2-3-1 közötti átmenettel verekedett, és a mérkőzés egyetlen pillanatában sem volt szó 5 védőről. Alves végig stabil jobbszélsőt játszott, Allegri véleményem szerint tartott Marcelo életveszélyes felfutásaitól, és tekintve hogy Ronaldo is ugyanazon a szélen kezdte a meccset, joggal tette. Alves feladata tehát a többi támadó segítése helyett leginkább az volt, hogy Marcelot féken tartsa.
A túloldalon pedig Mandzukic játszott jobbszélsőt.
Időzzünk most itt el egy kicsit.
Allegri terve az volt, hogy mivel nyílt játékban nehezen fognak egy felállt madridi védelmet felnyitni (Pirlok és Vidalok nélkül ez átkozottul nehéz ám), teremtsünk más lehetőségeket erre: a legmagasabb centert, Mandzukicot kizavarta a pálya szélére, a pöttöm Carvajal nyakára eresztve, azzal a céllal, hogy majd Mandzukic a neki előreívelt labdákat le tudja majd tenni a társaknak, Carvajalanak ugyanis sok esélye nincs ellene a fejpárbajoknál.
Ami kétségkívül így is van, Carvajal nem is kereste a légi párbajokat Mandzukiccsal, az egész meccsen mindössze 1, azaz egy darab fejeshez ugrott fel, az is sikertelenül végződött.
Azonban a tervből ennek ellenrée csak bajok lettek. Kezdve azzal, hogy ha már kijelölünk egy darab stabil célpontot, akinek ívelgetni fogunk, érdemes a pálya közepére tenni. A pálya szélén ugyanis hiába nyer meg az ember majdnem minden párbajt, rettenetesen limitáltak a lehetőségek a folytatásra, ugyanis nagyon közel van az alap- és az oldalvonal, onnan pedig nehéz játékot kezdeményezni.
Folytassuk azzal, hogy a játék természetesen nem csak ívelgetésekből fog állni, Mandzukicnak pedig a meccs javarészében egy neki teljesen idegen poszton kell majd cselekedni. Mandzukic egy viszonylag régebbi típusú bójacenter, ő csak a tizenhatoson belül használható, a büntetőterületen kívül vajmi kevés hasznát látni, balszélsőként pedig nagyon ritkán fog oda betévedni.
Ezek mellett pedig a társait sem fogja tudni kiszolgálni rendesen.

A képen Mandzukic támadóharmadban kiosztott labdái: érdemes figyelni, hogy a tizenhatoson belülre küldött labdái közül egyet leszámítva az összes sikertelen.

A meccs első félidejében a Madrid kizárólag a pálya szélén erőltette az akciókat, nem kívántak belemenni a pálya közepén a sűrűjébe, elvégre ez a legveszedelmesebb fegyverük, a Marcelo-Ronaldo páros, illetve a túloldalt Bale (ha egészséges).
Modric, aki egyébként a labda cipelésében és a kulcspasszok osztogatásában is jeleskedik, az első félidőben szinte kizárólag horizontális passzokat küldött a szélekre, gyakori oldalváltoskkal.

Modric első félidei passzai, jól láthatóan az összes a pálya közepéről a pálya szélei felé mutat.

A gólok is tükrözték az első félidei játék főbb haditerveit: Ronaldo még az első 5-10 perc során két jelentősebbet is ütközött a Juventus védelmével, Zidane pedig gondolkodás nélkül át is küldte a jobboldalra, ahol már nem Marceloval, hanem Carvajallal alakítottak ki összjátékot, amit Ronaldo kíméletlenül fejezett be.
Az egyenlítő találat pedig akkor született, amikor a meccs során Mandzukic először tudott becsatlakozni Higuain mellé második számú csatárnak: amint átlépte a tizenhatos vonalát, máris használhatóvá vált, ahogy azt ő szokta, a torna legszebb gólját sikerült összehozniuk.

Mindezt pusztán azért, hogy egy teljes félidő alatt a végkimerülés sorsára jusson a Juventus, és a második félidőben úgy végezzék, ahogy az Atleticó 3 éve a ráadásban.
Jönnek a képek. Tessék két napi hideg élelmet bekészíteni, sok lesz belőlük.

A képen a „Mandzukic mint balszélső” terv problémái: Higuain (zöld iksz) lépett hátra labdáért, az akciót pedig gyakorlatilag lehetetlen előrefelé folytatni. A Madrid védőfala teljesen kényelmesen ácsorog a helyén, ugyanis Mandzukic (piros iksz) az ő természetes vadászterületétől távol, jóformán játékon kívül téblábol, az ő helye valahol a madridi védelem közepénél lenne. Higuain kénytelen a labdával visszafordulni.

Madridi akció: a Juventus 4-4-2-t védekezik (hátvédek sárgával, középpálya kékkel, támadók zölddel), a Madrid pedig nem próbál meg bemenni a pálya közepére számháborúzni, holott a Juventusnál mindössze két belső középpályás van, a címvédőknél pedig három. A pálya közepe kong az ürességtől (piros négyzet), egy lila mezes sincs ott. Modric és Kroos is (piros ikszek) a pálya széle felé tolódnak.

Következő két képen a Madrid vezető gólja:

Mandzukic problémái ezúttal már gólt eredményeznek. A Madrid tovább erőlteti a széljátékot, gyakori oldalváltásokkal nehezítve a torinóiak életét. Ezúttal is ez történik, Benzema hámozza ki a sűrűből a labdát, a túloldalon Ronaldo már egy az egyben van Sandróval (sárgával). A kép alján érkezik jobbhátvédből Carvajal, akit Mandzukicnak kéne lekövetnie (pirossal). Itt még ránézésre minden oké, Mandzukic tartja a tempót Carvajallal.

4 másodperccel később pedig már omlik össze az egész kártyavár: Carvajal amint látta, hogy Ronaldo egy az egyben maradt az emberével, és labdát fog kapni, máris begyújtotta a rakétákat, Mandzukicnak pedig már nem volt több sebességi fokozata hogy tartsa a tempót. Carvajal (zölddel) végérvényesen leszakad Mandzukicról, a horvát pedig (pirossal) inkább megsemmisülten bekocog a pálya közepére és igyekszik terepszínűvé válni, Sandro (sárgával) le kell hogy szakadjon Ronaldorol és ki kell lépnie Carvajalra, a Madrid jobbszéle pedig köszöni szépen és összehozza az első találatot.

A gól után Hajdú B. megjegyezte, hogy a Juventus miért ne lenne felkészülve rá, hogy mi a teendő egygólos hátrányban, azonban ezt én már vitatnám. A képen egy még nem teljesen visszazárt madridi védelem ellen kéne játékot kezdeményezni, és a labdával nézelődő Dybala (zölddel) szinte lehetetlen helyzetben van. Épp hogy átvitték a labdát a Madrid térfelére, és az akciót ismét csak lehetetlen előrefelé folytatni. Egyedül Higuain áll a védők között eltemetve (sárgával), ketten is vigyáznak rá, ráadásul a passzsávot is blokkolja felé Casemiro. A jobbszélen Alves nem mer nekirontani a védelemnek, ő retteg tőle, hogy mi lesz ha Marcelot egy labdavesztés után nem tudná felvenni, a balszélen pedig ismét Mandzukic (pirossal) battyog fölfelé óriási késéssel, újabb passzlehetőségtől fosztva meg a csapatot. Dybala ismét kénytelen visszafordulni a labdával.

Az egyenlítő gól: az akció során Alex Sandro (sárgával) egygólos hátrányban balhátvédből már megtámogatta egy felfutással a támadók játékát, le tudta vinni az alapvonalig a labdát, amivel megszűnt a leshatár, amire válaszul Dybala, Higuain (pirossal) és Mandzukic (zölddel) azonnal be is rontottak a tizenhatoson belülre, ahol ugyebár Mandzukic azonnal használhatóvá válik. Hármójuk összjátékából pedig Mandzukic megszerezte a torna gólját.

A félidei szünetig érdemi változás nem állt be a játék képében, a második félidő pedig egy erejével teljesen elkészült Juventust hozott.
Allegrire ugyan most eléggé ráhúztam a vizes lepedőt, a Mandzukiccsal való manipulálás az ollózás ellenére szerintem jócskán a visszájára sült el, de azt is hozzá kell tegyem, hogy ezt a meccset talán semmilyen eszközzel nem nyerhette volna meg a Juventus. A második félidő kezdő sípszava után a Juventusban már nem maradt annyi erőtartalék, hogy a Madrid brutális fizikai erejével felvegyék a harcot, enyhíteni lehetett volna talán a vereségen, de elkerülni nem.

A kép az 58. percből való, magyarul negyed óra sem telt még el a második félidőből, és a Juventus már a fáradtság jeleit mutatja. A védelem a saját tizenhatosán belülre kényszerül, a játékosoknak nincs már ereje fenntartani egy egészséges védelmi vonalat a kaputól 30-35 méterre. Egyedül a kulcspassz kiosztását próbálják megakadályozni. Isco érkezik a labdával, és a torinóiakkal ellentétben a Madrid akciója hemzseg a lehetséges folytatásoktól: Benzema (pirossal) keresztben indul el a védelem előtt és mutatja magát egy egyszerű passzra. Marcelo (zölddel) épp készül bestartolni a védelem mögé, Isco egy jó ütemű passzal kiváló helyzetbe hozhatná a brazilt, és mindezek mellett grátiszként Ronaldo (sárgával) készül a kapura törni, ami azért életveszélyes, mert a tizenhatoson belülről már egyetlen érintéssel is gólt szerezhet.

A Madrid második gólja előtt vagyunk pár másodperccel, és a Juventus itt már tisztán mutatja a végkimerülés jeleit. A védelem alig 6 méterre áll a saját kapujától, a tizenhatos területéért folyó harcot is kezdik feladni. A labdával Benzema érkezik a balszélen, a lehetséges folytatást egyszerre várja a kaputól 11 méterre Ronaldo (sárgával), 15 méterre Isco (pirossal), egyébként érdemes nézni hogy Isco személye körül legalább 2-3 méteres körben nincs ellenfél (!!), és a labdát talán még Kroosnak is (zölddel) vissza lehet gurítani lövésre, 18 méterről egy BL döntőben már illik kaput találni egy lökettel. Casemiro távoli lövésére ugyan rá lehet fogni, hogy szerencsétlenül pattant, de a fent leírtak miatt az újabb vezető gól elkerülhetetlen volt, legfeljebb késhetett volna még néhány percig, ekkora fizikai fölényt 10-15 percnél tovább nem lehet kibírni.

A meccs pedig 2-1-nél gyakorlatilag véget ért. A Juventusnak még az első félidőben, viszonylag feltöltött akkumulátorokkal sem volt jól működő terve a helyzetkialakításra, hátrányban, kimerülten, felállt védelemmel szemben pedig még kevésbé.
A Madrid erőből húzta be a döntőt, ezúton is jár a gratuláció a first ever címvédéshez.

-kriss-