Luis Enrique-ék véletlen kettőt lapoztak a naptárban (PSG-Barcelona: 4-0)

A Barcelona futball helyett valami egészen más sportágat ment át gyakorlni Párizsba, aztán valamikor a második kapott gól után meglepetten vették észre, hogy elnézték a naptárat, Qatar Airways-promó helyett meló van a szomszédban.

Ha úgy kellett volna végignézzem a meccset, hogy a párizsi csapat ellenfelének a neve végig le van takarva, és a játékosok mez helyett tetőtől talpig fekete latexruhában szaladgáltak volna, akkor azt mondanám, hogy ez a meccs nem egy nyolcaddöntő, hanem egy második körös selejtező, a latexruhák pedig a bolgár bajnokot takarják.
Ezúton kérek elnézést a bolgár bajnoktól.
Mindössze arra kívántam célozni, hogy ilyen játékkal nemhogy a csoportkört nem lehet túlélni, de talán még oda bejutni sem lehet.

A képen a felállás

A PSG egy már szinte szokásosnak mondható 4-2-3-1 felállást választott, a kicsit korosodó, de még mindig halálos veszélyt jelentő Cavanival a támadóalakzat tetején, megtámogatva Draxlerrel és Di Maríával, akik ritkán zárnak meccseket 10-es skálán 7-es osztályzatnál alább. A Rabiot-Verratti-Matuidi középpályás triangulum pedig sem kvalitásokban, sem energiában nem hagy kívánni valót maga után, a védelem jobbszélén pedig az a Meunier robotolt, aki védekezésben talán nem a legjobb a világon, de labdával a legjobbjak közé tartozik.

A túloldalon Luis Enrique valamiféle átmenetet választott a 4-4-2 és a Barcától megszokott 4-3-3 között, ami minden volt, csak használható nem. Most szépen el fogunk merülni a két formáció közötti átmenet mocsarában.
A dolog a gyakorlatban úgy festett, hogy a Barcelona labda nélkül steril 4-4-2-t védekezett, elöl a Messi-Suárez duó maradt a két ék, mögöttük pedig két darab négyfős fal próbálta állni a sarat, és meg kell gyorsan jegyeznem, hogy én ilyet a büdös életben nem láttam még a Barcelonától korábban, valószínű Liza Minelli fénykorában fordulhatott elő utoljára ilyen rémség. Ez lehet, hogy egy Atleticónak, vagy egy Leicesternek beválik, de ők teljesen más kávéház vendégei, Luis Enrique legénységének pedig csak bajok származtak ebből.
Kezdve rögtön azzal, hogy Neymarra értelemszerűen védekező feladatok is jutottak, legalábbis neki kellett labda nélkül visszalépnie a középpályások mellé, négy fősre egészítve a védelmi falat. Enrique valószínű tartott Meunier rohamaitól, azt is sejthette, hogy Di María majd (ballábas lévén) úgyis befelé fog indulni a támadásoknál, kelleni fog oda némi segítség, azonban Neymarra védőfeladatokat bízni nem a legszerencsésebb megoldás.
Egyrészt ő erre alkalmatlan, és amúgyis sejthető, hogy a meccs nagy részében ezt vagy el fogja alibizni, vagy fogalmatlanul fog ténferegni, találgatva, hogy épp kit is kéne őriznie, másrészt pedig ezzel elvész a halálos sebessége, és az a képessége, hogy labdaszerzés és gyors kiugratások után kiválóan vív 1v1 párharcokat az ellenfél védőivel.
Luis Enrique ezzel a húzással lenullázta Neymart mind támadásban, mind védekezésben.
Tovább folytatva a problémák ecsetelését, szintén nem volt zseniális ötlet Busquetset és Iniestát segítség nélkül hagyni, és kiszolgáltatni a hozzájuk képest villámgyors, és bivalyerős Rabiot-Verratti-Matuidi hármasnak, akik nemcsak energiában és sebességben múlták őket felül, hanem darabra is.
A többi finomság már nem a formációból adódik, de ha ez még nem lett volna elég, akkor a Barcelona eddig egyébként kielégítően muzsikáló letámadása is gyakorlatilag megszűnt létezni erre az estére.
Labda nélkül a Barcelona ha át is vonult az ellenfél térfelére zavarni a labdakihozatalt, akkor sem voltak hajlandóak valódi munkát végezni, egyhelyben állva-sétálgatva tervezték megállítani az ellenfél építkezését, ami megint katasztrófákhoz vezetett.
A PSG technikás középpályája bántó egyszerűséggel passzolta át ezeket a gyenge letámadási kísérleteket, és mivel a Barca védelme sosem lépett fel a presszingelő társak mögé, a csapatrészek között keletkezett szakadékban azt csináltak a PSG támadói, amit akartak.
Jönnek a képek szépen sorjában.

 

A képeken a Barcelona labda nélküli 4-4-2-je, fehérrel a középpályás sor, a baloldalon a visszalépő Neymarral, elöl pedig a Messi-Suárez kombó sárgával.

Alig 5 perc telt el a meccsből, és a Barcelona máris katasztrofális helyzetben van. Nézzetek rá erre a képre, ha most a bal felső sarokból letakarnám az eredményjelzőt, mindenki azt hihetné, hogy az utolsó percekben vagyunk, akkor szokás így védekezni, amikor az ember csapatának már jártányi ereje sincs. Sorolom a bajokat: a Barcelona önként húzódik be egy borzasztóan szűk, tizenegynéhány méteres sávba, teljesen feladva ezzel a pálya két szélét, ami Di María és Draxler jelenlétében elementáris hiba. Az elején leírtam, hogy egy 4-4-2 felállásban védőmunkát bízni Neymarra szintén nettó őrültség, ugyanis neki az ilyen helyzetekben is hátra kéne mennie segítenie a középpályás fal tagjaként, de per pillanat valahol éppen alibizik, magasról szarva a feladatára. Fehérrel a védőfal, sárgával a középpályás sor, kérdőjellel Neymar hűlt helyén. A labdátt épp beadni, vagy azzal megiramodni készülő Draxlerre senki nem lép ki, középen ott tornyosul Cavani… sejthető volt, hogy nenek nem lesz jó vége, bár ez a szituáció máris nagy helyzettel zárul.

További problémák a Barcelona 4-4-2-jével: Ezúttal teljes létszámmal verekszik a védelem (fehérrel), és a középpálya (sárgával) is, még Neymar is nagyjából a helyén van, azonban a négyesláncok között túl nagy a szakadék. Alapvető, hogy a falak között kötelező minél szűkebbre szabni a helyet, mivel az oda bemozgó támadókat (zöld ikszek) pokolian nehéz lesz levédekezni. Ha nem lép ki rájuk senki, akkor szabadon veszik át a labdát, és rohanhatnak rá a védelemre, ha pedig valaki kilép rájuk, akkor felbomlanak a négyes lácok, az üres résekbe pedig befuthat boldog-boldogtalan. A szituáció végén helyzet lesz ebből.

Továbbra is szenved a számukra idegen felállásban a Barca: Itt Iniesta és Busquets (sárgával) egyszerre rontanak ki a labdás emberre, teljesen megsemmisítve ezzel a négyfős középpályás falat. A labdás embert egyébként Messi (pirossal) kéne hogy megszorongassa. A hibásan kitámadó Busquets és Iniesta mögött Di María (zölddel) teljesen szabadon veszi át a kapott labdát, a szituációnak pedig néhány másodperccel később ismét helyzet a vége.

A Barca letámadás után szétszakadó csapatrészei láthatóak: A támadók (sárgával) mögé nem lép fel  a védelmük (fehérrel), közöttük pedig így nem is szakadék, egyenesen óceán  (zöld vonalak) keletkezik, két párizsi játékos is bemozog, mindketten jóformán háborítatlanok, azt tesznek az érkező labdával, amit akarnak. Őrizetlenül gyorsítanak fel az átvétel után, a Barcelona hátvédjeinek pedig Luis Enrique is csak sok sikert tud kívánni a Draxlerrel, Cavanival, és Di Maríával való versenyfutáshoz.

Megmutatom gyorsan a katalán szenvedést labdabirtoklás esetén: A PSG mind a 10 mezőnyjátékossal fegyelmezetten visszazár a saját térfelére, gyakorlatilag 4+6-ot védekeznek. Egyedül Umtiti és Piqué marad szabadon (fehérrel), ők a felezővonal mögött ácsorogva végülis annyit passzolhatnak egymáshoz amennyit akarnak, onnan még sosem került helyzetbe senki a futballtörténelem során. A középpályán pedig igazán siralmas a helyzet, azon a területen, ahol a Barcelona éveken át ledominálta a világot, most Iniesta és André Gomes (sárgával) tehetetlenül forog a többszörös túlerőben, Busquets pedig eközben fogalmam sincs mit csinál, és pláne hogy merre kolbászol, még a képen sincs rajta, pedig elég széles a látószög.

Csak egy újabb példa a vendégek töketlenségére: a fenti képen a PSG három ebere is (sárgával) a falból kilépve, egyszerre támad rá a visszapasszolt labdát átvevő Iniestára, mögöttük pedig szép kis szabad terület tátong (zölddel), amit bőven ki lehetne használni, de Neymar (pirossal) csak tétlenül ácsorog, ahelyett hogy beindulna, és inkább érdeklődve nézi a fejleményeket.

És itt szinte minden ráfért egyetlen képre: a PSG labdakihozatala megint nincs rendesen akadályozva, Di María (sárgával) szokásához híven ismét befelé indul, helyet nyitva a pálya szélén Meuniernek (zölddel), aki előtt óriási szabad folyosó tátong. Mindezt a védőfeladatokkal megbízott Neymar (piros kérdőjel) tanácstalanul nézi, sem Di Maríát, sem Meuniert nem veszi fel, egyhelyben ácsorog. Eközben Iniesta (piros nyíl) ismét megbontja a négyesláncot, kirohan a labdás emberre, a háta mögött pedig megint valagnyi szakadékok tátonganak, Matuidi (zöld karika) őrizetlenül mozog be ebbe a résbe, grátisznak pedig Verratti és Cavani (pinkkel) is a védőfal nyakán lógnak, kiugrásra készen. A PSG fent felsorolt összes játékosa jó választás lenne az akció folytatásához, ennyi lehetőséget adni az ellenfélnek, hogy támadást vezessen, maga az öngyilkosság, a labdás játékos, Verratti egyszerűen nem hozhat rossz döntést, akárkit is játszik meg.

No és az utolsó kép, közvetlenül a harmadik hazai gól előttről. Di María természetesen zseniális lövést tekert ter Stegen kapujába, egy árnyalatot sem sötétíthet senki a kvalitásain, de hozzá kell tennem, hogy a Barcelona rendesen kitúrta neki a szarvasgombát, pásztázzuk csak végig a képet gyorsan. Di Maríával szemben a legközelebbi védő oltári jóindulattal is 4 méteren kívül van (sárga vonal), onnan a büdös életben nem fog tudni senki sem blokkolni, sem lövőszöget zárni, ter Stegen itt a Szentlélek közbenjárására van bízva. Ha pedig netalán valaki mégiscsak képes lenne Di María elől blokkolni a lövés lehetőségét, a pálya két szélén megint gyorsvonatként érkezik Draxler és Meunier (zölddel), mindketten őrizetlenül, ugyanis a Barcelona védelme, segítség híján, holtfáradtan, megint kénytelen volt egy borzasztó szűk sávba betömörödni, és feladni a pálya széleit. Mindezt az 55. percben (!!!)
Elképesztő belegondolni, hogy a Barcelona 10 perccel a szünet után a kimerülés jeleit mutatja, és képtelen megállni a lábán, ha az ellenfél rákapcsol.

Emery munkája minden dícséretet megérdemel, zseniális csapatot rakott össze, élvezet volt nézni a játékukat, a játékosok külön-külön is megérdemlik a katicás matricát az üzenő füzetbe, Meunier szerintem kettőt is.
De meg kell említeni, hogy Luis Enrique szinte mindent eltúrt amit el lehet, az összes ötlet visszafelé sült el. A gyenge intenzitású letámadás, a 4-4-2, a Neymarra kiosztott védőfeladatok, a korosodó Iniesta és Busquets segítség nélkül hagyása, és az ellenfél terrorizálásának való kiszolgáltatása mind csak olaj volt a tűzre, amit odahaza sem fognak tudni már eloltani, ezt a párharcot a Barcelona kizárt hogy megfordítsa.

2 thoughts on “Luis Enrique-ék véletlen kettőt lapoztak a naptárban (PSG-Barcelona: 4-0)

  1. Visszajelzés: Luis Enrique-ék véletlen kettőt lapoztak a naptárban (PSG-Barcelona: 4-0) | Zongoracipelő

  2. Hello!

    Amikor láttam pl. hogy Messi nem 1xer nem 2xer labdavesztés utàn csak nèzelődik és sétál, Neymar ugyanezt tette…azt hittem roxxul látok!
    Úgy látszik kevés a fizú, vagy megfogadták a saját meccsüket a tippmixen H-ra! Magasságok és mélységek! Adócsalás, transfer tiltás, edzőváltás… áll a bál katalóniában!

Vélemény, hozzászólás?