A Real 11. címét lapátolta össze, Simeone pedig volt kedves ezt kisakkozni nekik. Az élet továbbra sem habostorta, az Atletico már 3 bukott BEK-BL döntőnél tart. Természetesen mi itt a Guttmann átkán nem siránkozunk, sem nem ünneplünk, elemzéssel zárjuk a döntőt is.
Zidane kezdőjében volt kevesebb kérdőjel a meccset megelőzően, egyedül Ronaldo játéka volt kérdéses, de természetesen nem teljesen fitt állapotban is pályára lépett. A Real a már régóta megszokott 4-3-3 alakzatot vette fel.
A túloldalon Simeone Gimenez helyett Savicot tömködte be a védelem közepére, nem játszott idén valami sokat a srác, de talán átlagosan kevesebb hibával tette ezt Gimeneznél. Mindenki más adta magát a többi poszton, és az Atletico is a Simeone alatt megszokottá vált 4-4-2-vel tervezte a verekedést.
A képen az első félidei felállás
Lenne sok apróság amit talán érdemes lenne megemlíteni, de egyszerűen nem lehetett nem észrevenni, hogy saját magához képest mennyire szellősen állt fel az Atletico védelme, úgyhogy most javarészt Simeone csapatának savazása következik, ezúttal rengeteg képel megtoldva.
Rögtön az elején egy nem túl intenzív letámadással indít az Atletico – mindössze öten vesznek részt benne. Itt nem is célja a piros-kékeknek a direkt labdaszerzés, egyszerűen csak szeretnék megakadályozni a Real építkezését. Az Atletico spórolósan kezdte a meccset – Simeone nyilván nem akart a két évvel ezelőtti hibába esni, amikor a hosszabbításban összeomlott a csapat, talán most is hosszabbításra készült a mester.
Pár perccel később is ugyanez a forgatókönyv: a letámadás megint kicsit langyos, egyedül Torres és Griezmann végez keményebb munkát. Torres egyébként csak ezért volt a pályán, kiugratásokkal egyáltalán nem lehetett őt megtalálni, akciót esélye sem adódott befejezni, neki elsősorban labda nélkül volt fontos feladata. Real labdabirtoklásnál kiszorították a középhátvédeket a vonal mellé, ahol aztán lecsapdázták őket, Ramosék kénytelenek voltak a levegőbe emelni a labdát, hogy utána el is veszítsék.
Itt a pár másodperccel későbbi csapda: a pálya közepén nem erőlködik az Atletico, igaz, ha ott ki tudnának erőszakolni egy Real-hibát, azonnal ajtó-ablak helyzet lenne a vége, de az rengeteg energiába kerül, amire később még tuti szükség lesz. Kényelmesebb mindezt a vonal mellett csinálni, nem kell hozzá annyi ember, itt már csak négyen maradnak fent a Real térfelén, és az energia sem vész kárba, Carvajal pedig így is kénytelen előrebikázni a labdát. Ronaldo és Bale természetesen ilyenkor nem jönnek hátra segíteni a labdakihozatalban, sem erre a képre, sem az előzőre nem férnek rá, ők legelöl tanyáznak, és lógnak az utolsó védő nyakán, kiugratásra várva.
És akkor egy Atletico-akciót is bevések gyorsan: Ronaldo és Bale védőmunkájának esetlegessége miatt a piros-kékek minden akciót a pálya szélén képzelnek el. Középen az égvilágon nem is helyezkedik senki ezért, a Real középpályás hármasa (Casemiro-Modric-Kroos, zölddel) kényelmesen őrzik a levegőt.
És akkor a gondok az Atletico védelmével. Természetesen 4-4-2-t védekeznek, sárga pöttyökkel a védők fala, kékkel a középpályásoké, elöl pedig Torres és Griezmann pirossal. A védelem tagjai nagyon csúnyán szétszórva helyezkednek, az Atletico megszokott zártságához képest itt elég nagy rések vannak a sárga pöttyök között. A jobbhátvéd, Juanfran helye valahol a tizenhatos előtti félkörnél lenne, hogy csökkenjenek a távolságok a láncszemek között. A védelem baloldalán pedig már határozott szakadék tátong, Filipe Luis háta mögött Bale már rá is startol a folyosóra (zölddel).
Itt a védekezés már egyenesen életveszélyes. Az Atletico megint megpróbál letámadni, egygólos hátrányban gondolom hirtelen elkezd buzogni a tettvágy az emberben. A letámadás borzasztóan van megkomponálva, az Atleti támadói mellé itt fellép a középpálya is (sárga ikszek), a védelem pedig a helyén marad, egy tapodtat nem mozdulnak előre. A védelem és a középpálya között így keletkezik egy borzasztó szakadék (zöld vonalak), ahová az oda bemozgó Real játékosok azt csinálnak amit akarnak. Marcelo (zöld nyíl) máris fénysebességre kapcsol, de például Ronaldo (piros iksz) is teljesen őrizetlenül várja Modric labdáját, akiről ugyebár tudjuk, hogy akármilyen darálót túlél a pálya közepén, és kijuttatja a labdát akkor is, ha a fene fenét eszik.
Ez az akció mellesleg Ronaldon halt el, aki nem éppen élete formájában játszott, és nem volt 100%-ig fitt.
Ez már egyenesen szégyenteljes kép az Atleticoról, ekkora tessék-lássék védelmi alakzattal már a csaoportkörből se nagyon lehet kijutni, nem hogy döntőig menetelni. Természetesen a védelem a Bayern és a Barcelona ellen (meg az elmúlt 2 évben) egyáltalán nem így nézett ki, nem tudom miért pont erre a döntőre lazult fel Simeone legénysége. Hogy ez utasításra történt így, vagy egyszerűen a fegyelem hiányának lehet betudni, azt nehéz eldönteni, én a játékosok koncentrációját okolnám, az is beszédes tény, hogy a Real pont egy rögzített szituáció után alakított ki előbb óriási helyzetet, majd szerzett később vezetést, pedig a fejem tenném rá hogy Simeone napokig gyakoroltatta ezeket velük.
Node azért elmondanám hogy mégis mi itt a baj: az Atletico egész csapata olyan széles vertikális sávban van szétszórva, hogy számolgatni is borzalmas, az utolsó emberük rá se fér a képre, annyira mélyen helyezkedik a védelem. Középhátvédtől középcsatárig itt minimum 50 méter a távolság, és csak összehasonlításképp említem: Arrigo Sacchi még a 80-as évek végén azt tartotta ideálisnak, ha az első és az utolsó ember között maximum 25-30 méter a távolság. Nézzétek meg, az Atletico középpályásai mekkora területet kéne hogy lefedjenek, teljesen légüres térben ácsorognak, onnan esélyük sincs megtámadni egy ellenfelet sem, és még passzsávokat sem tudnak zárni olyan messziről.
Azóta persze változott a lesszabály, többek között ennek köszönhetően nőtt meg az aktív játéktér, de ez majd egy későbbi bejegyzés tárgya lesz. Borzasztó szélesre nyújtózkodtak a piros-kékek, a takarójuk pedig nem ért el odáig
Itt mutatnám meg, hogy hogyan is kéne festenie az Atletico védelmének (nyilván csak nagyjából): a hátvédnégyes simán előreléphetne 2 sávot is (~10-11 métert kb), így mindjárt a középpályások is feljebb léphetnének, némi esélyt kapva arra, hogy direkt kontaktust teremtsenek egy Real játékossal, és már mindjárt nem kéne akkora szabad területet lefedniük. A leshatár persze magasra tolódna, ami alapesetben Ronaldo és Bale ellen életveszélyes, de ha van csapat, amelyik fizikailag fel tudja venni velük a versenyt, akkor az az Atletico, pláne úgy, ha Ronaldo nem teljesen egészséges.
Talán a leggroteszkebb kép az első félidőből: Griezmann teljes elkeseredésében kilométerekről próbál becsúszva elcsípni egy passzt Modric felé, de természetesen jócskán lemarad ő is. Az Atleti védelme ilyen szellősen felállva képtelen megakadályozni a passzokat a középpályán, embert fogni pedig ugyanúgy nincs esélyük, nézzétek meg, Gabi és Saúl (sárga vonalak) milyen messze vannak az ellenfeleiktől, Griezmann esélytelen volt a passzt elcsípni, de Modricot a labdaátvétel után levédekezni ugyanúgy esélytelen lesz Gabinak.
Újabb Atletico akció, Koke (sárga nyíl) úgy 30 perc elteltével elkezdett középre húzódni a balszélről labdabirtoklásnál, pont úgy mint 2 éve. Ugyan a világot innen most nem váltotta meg, a középpályán továbbra is a Real háromszöge (Modric Kroos Casemiro, zölddel) az úr, Koke előtt pedig sok választási lehetőség nincs, mégis előrevetítette hogy mi várható majd a második félidőben.
Ami természetesen hozott pár változást, a képen a második félidei felállás.
Simeone lekapta Fernandezt és a gyors-trükkös Carrascot tette fel a helyére, ő elment balszélsőnek, Griezmannt kizavarta a pálya jobbszélére, Kokét pedig, ha már amúgyis szeret befelé helyezkedni, beküldte a 10-es posztra Torres mögé. A dolog pedig nagyrészt helyrehozta az Atleti akcióit, amik meglehetősen silányak voltak az első félidőben. Kokéra szükség van középen, de emellett nem árt, ha a baloldali széljáték nem kizárólag Filipe Luisra korlátozódik, akinek az első félidőben 4 megkísérelt beadásából egy sem ment emberhez, három pedig egyenesen borzalmasra sikerült. Ezt hivatott biztosítani Carrasco. A Real nagy szerencsétlenségére Carvajal sérülés miatt távozott, a helyére került Danilo pedig szinte teljesen esélytelen volt Carrasco ellen, rettegett ellenfele beindulásaitól, két felszabadítási kísérletet is csúnyán elszúrt, és a gólnál is lemaradt róla, bár az nem teljesen az ő lelkén szárad, kitérek majd erre is.
Az Atletico gondjai védekezésnél a második félidőre gyakorlatilag megszűntek, miután a Real önként adta át nekik a kezdeményezés lehetőségét, sok játékot nem kívánt kezdeményezni Zidane legénysége, nekik már feküdt volna az 1-0.
Az Atletico gólja előtt vagyunk, és itt aztán akad látnivaló bőven. Ronaldo szerepeltetése nem feltétlen volt jó ötlet, hiába van 4 aranylabdája, az edzők nem szívesen játszatnak valakit, aki nincs 100%-os állapotban,akármekkora ász is az illető, pont azért, amit most mutatok. Az Atletico ténfereg a Real térfelén, senki sem szakad bele a futásba, a játékosok kényelmesen sétálgatnak, Juanfrant (zöld nyíl) kivéve, aki látja maga előtt a folysót, amit Ronaldo (piros iksz) hiánya okoz. Ramos eközben (sárga iksz) a védelemből természetesen mindent lát, csapatkapitányként kérlelhetetlenül int Ronaldo felé, és utasítja, hogy vegye fel Juanfrant, de ugyanebben a szent pillanatban Ronaldo az időközben csereként beállt Iscora néz (kék kairka), és Juanfran felé intve kéri Iscot, hogy húzódjon ki a pálya balszélére, és védekezze le helyette Juanfrant, mert Ronaldonak már nem maradt ereje visszajönni vele.
Pár másodperccel később: Juanfran megcsinálja a háromszöget a társakkal, szabadon indul be a Real védelme mögé, majd a visszakapott labdával kiszolgálja Carrascot, hogy kiegyenlítsenek. Ronaldo eközben (legutolsó ember baloldalt) csendesen nézelődik.
És a gól után nézzétek mi történik: Ronaldot (piros iksz) azonnal bezavarja a pálya közepére Zidane, inkább ott ténferegjen kimerülten, mint a pálya szélén, ahol nagyobb baj ha nem tud visszazárni. Ronaldo helyét pedig eztán Bale (sárga karika) veszi át, innentől kezdve ő figyel Juanfranra.
A második félidőben több említésre méltó dolog nemigen történt, hacsak annyi nem, hogy Ramos volt szíves egy taktikai szabálytalansággal megakadályozni egy 3 az 1 elleni kontrát, 30 másodperccel a rendes játékidő vége előtt, ami ugyan nem jelent automatikus gólhelyzetet, de gyakorlatilag igen, én ezt nettó piros lappal szankcionálnám.
BL-döntő 2×15 perces ráadásában én még életemben nem láttam gólt születni, még egy szabálytalant sem, így volt ez idén, így volt 2014-ben, 2012-ben, 2008-ban, 2005-ben, és így tovább. A Real a végére nem nagyon tudott mozdulni, az Atletico pedig ennek ellenére rettegett a végleg kimerülő Ronaldo és a talán még fáradtabb Bale kontráitól, aminek természetesen 30 perc szotyizás lett a vége, de ha emlékeztek, Bale a büntetőpárbajban már nekifutni is alig tudott a sajátjának.
Ugyan nem tartozik az elemzéshez, de meg kell említeni, hogy természetesen így is Ronaldo lett a hős, a Real pedig behúzta az újabb trófeát, amit a fent látott módon kapart ki nekik Simeone, ugyan nem tudom mi okozta az Atleti védelmének első félidei szétesését, de meggyőződésem, hogy normális esetben nem lett volna ilyen könnyed BL-döntő az idei.
-kriss-
Visszajelzés: Átfúj a szél a kulcslyukon (Real Madrid – Atletico: 1-1) | Zongoracipelő