WC18: Potyognak a gólok a ráadásban – de miért?

Megy a vébé már vagy két hete, úgyhogy ideje volt valamit összeütni. Álmos vasárnap reggeli fejtegetés következik, aztán lesz rendes elemzés is, ha úgy alakul. És általában úgy alakul.

Kezdjük el onnan, hogy vajon tényleg feltűnően sok gól esik az idei VB csoportmeccsein a második félidei ráadásban?
Erre a válasz pedig, némi számolgatás és összevetés után, egy határozott igen.

Jelenleg épp zajlik az Anglia-Panama mészárlás, amit még nem tudok figyelembe venni a statisztikáknál, jelenleg a 2018-as torna a következő számokat mutatja:
29 befejezett meccsen vagyunk túl eddig, ezeken 71 gól esett, ami 2,45-ös gól/meccs átlagot jelent. A 71 gólból 9-et szereztek a második félidő ráadásában, ami annyit tesz, hogy a meccsek 31,03%-ában esett a 90. perc után találat.
Ez az előző vébéhez képest mindenképpen hallatlanul magas szám.
Összehasonlításhoz sajnos kevés alappal rendelkezem per pillanat, az előbb felsorolt tényeket is hosszas wikipédiázás és eredmények.com-os böngészés után kotortam össze (minden egyes meccs szöveges kommentárját meg kellett nézzem, majd elmondom miért).

Az előző vébét a wikipédián végigklikkelve azt találjuk, hogy a 48 csoportmeccsen mindössze 8 (!!) gól esett csak a 90. perc után, ami annyit tesz, hogy a csoportmérkőzések 16,67%-ában esett csak gól a második félidei ráadásban. Majdhogynem a duplájára emlekedett ez a szám a 4 évvel ezelőttihez képest.

Az első tippem az volt, amikor ez a kérdés felmerült, hogy valószínű a bíróknak muszáj sokkal szigorúbban vezetni a cserékkel, ileltve más egyéb játékmegszakításokkal eltékozolt időt, elvégre mégiscsak egy világbajnokságról van szó, ami esetleg több hosszabbításpercet eredményez átlagosan, mint esetleg egy átlagos európai bajnokság fordulói.

Szépít Panama.

Úgyhogy gyorsan felcsaptam az eddig lejátszott 29 meccs szöveges kommentárját eredmenyek.com-on, ahol lelkiismeretesen jelzik, hogy hanyadik percben fújta le a spori a meccseket. Az alábbi táblázatban a mérkőzések végén hozzáadott percek száma látható. Ez az adat egyébként félrevezető lehetne. Azt hiszem a FIFA megjegyzi a negyedik játékvezető által a kis táblán felmutatott számot is, ami a hosszíbbtás perceit jelzi, de szinte mindig rátesz a bíró néhány másodpercet, néha akár egész perceket is a tervezetten felül. Az eredmények.com azonban nem ezt az adatot mutatja, hanem a tényleges lefújás idejét.

Egy gyors átlagot számítva a 29 mérkőzésből azt kapjuk, hogy 4,25 perc az álatlános ráadás mértéke, vagyis 4 perc 15 másodperccel hosszabbak a találkozók második félidejei. Ezt kéne összehasonlítani más mérkőzésekkel.

Az előző vébével is végigzongorázva a dolgot, a következőképpen alakul a táblázat:

Átlagot számítva ebből a 48 meccsből, 3,64 percnyi hosszabbítás kerekedik ki, ami kicsit több mint 3 perc 30 másodperc. Magyarra fordítva: az idei vébén kb. 40 másodperccel több a ráadás, mint 4 éve. Ebből azonban még nem következik véleményem szerint ekkora ugrás a ráadásos gólok számában, gondoljunk bele, az idő csak 19%-kal növekedett, a gólok száma viszont 86%-kal.

A jó öreg Michael Cox természetesen itt is kisegít, halványan rémlett, hogy tavaly az angol Premier League-ben kutakodott hasonló kérdéskörben, ő azonban az első félidei ráadásokat is belevette a számolgatásba, ami nekünk kevésbé érdekes per pillanat. Ő a 2016/17-es európai klubszezon öt legjobb bajnokságának statisztikáit vizsgálta, én is kénytelen leszek erre támaszkodni az összehasonlításnál, ugyanis (sajna) nincs elég kapacitásom végigbökdösni az eredmények.com-on az öt top liga minden idei meccsét.

A fenti képen a top 5 európai bajnokság átlagos ráadásideje látható – ebbe sajnos Michael beleszámolta az első félidei ráadásokat is. Ezeket fogjuk most levonni.
A cikke megemlíti, hogy az angol bajnokság átlagos első félidei ráadása majdnem kereken 3 perc (2,9-et említ), a többi bajnokságé pedig 1,4 és 2,0 között változik. Magyarul a Premier League-ből (durván) 3 percet levonva, a többiből pedig egységesen 1,7-et, azt kapjuk, hogy az összes top bajnokságban átlagosan 4,22 perc a ráadás a 90. perc után. Ez gyakorlatilag csontra megegyezik az idei VB átlag 4,25 percével. Az ördög tehát nem ide bújt.
Lássuk, hogyan állnak ezek a bajnokságok a meccsvégi ráadásban szerzett gólokkal.

Németesek kedvéért: a fenti képen azoknak a góloknak a száma látható, amik az angol, spanyol, olasz, francia és német bajnokságokban estek a 90. perc után. A dolog kicsit csalóka, ugyanis a Bundesliga például nem 20 csapatos, míg az összes többi mind 20 fős mezőnyt számlál, ezért végzett a Bundesliga az utolsó helyen.
Gyorsan matekozzunk ezzel is egy kicsit:
A Bundesliga szezonja összesen 306 meccset számlál, a többieké 380-at. Gyorsan végigosztva a meccsekkel, az átlagok a következők:
A németeknél a meccsek 16,34%-án esik gól a 90. perc után, az angoloknál 17,89%, a La Ligában 16,05%, Olaszországban 15,52%, Franciaországban 14,21%. Az egészből átlagot vonva kerek 16,00%-ról beszélünk. Ez továbbra is szembeötlő az orsozországi VB 31,03%-ához képest.

Innentől kezdve hajlok arra, hogy az okok a játék képében keresendők. Sajnos messze nem láttam elég meccset, de a benyomásom továbbra is az, hogy a csapatok nem hajnlandóak kockázatot vállalni, még minimális mértékben sem. A szélső védők ritkán segítik az akciókat, a középpályák maradnak kompaktak, a szélsők pedig elsősorban a védekezésbe segítenek be, a magukat esélytelenebbnek tartó csapatok pedig boldogan vonják vissza mind a 10 mezőnyjátékosat a labda mögé. Eddig egy középszar vébével van dolgunk, 4 éve a csoportkörben 2,83 gól/meccs volt az átlag, idén eddig 2,45-nél tartunk. És ne feledjük el, ennek jelentős hányada büntetőből érkezett, amit szintén feltűnő gyakorisággal fújnak be idén, ez eddig a megszerzett 71 gólból 11-et jelent, azaz a gólok 15,50%-a büntetőből jött. Ha nem fújkálnák a tizenegyeseket a sporttársak, a gól/meccs átlag most még kevesebb lenne.

Hajlok arra a magyarázatra, hogy az alapvetően defenzív játék elsősorban a védelmek erejét szivornyázza el, ami ráadásul ebben az elég barátságtalan sztyeppes időjárásban hamarabb vezet kimerüléshez. Véleményem szerint a védelmek koncentrációja a fent említett okok miatt a meccsek végére a legtöbbször szétesik, ami sokkal több hibához vezet, mint mondjuk 4 évvel korábban. Ezt pedig a második félidőben frissen becserélt játékosok könnyebben büntetik.

Egyelőre jobb tippem nincs, és ne feledjük, még csak 29 meccsnél tartunk a 48-ból, kíváncsi vagyok elmozdul-e még ez az arány bármilyen irányba.

 

-kriss-

1 thought on “WC18: Potyognak a gólok a ráadásban – de miért?

  1. Visszajelzés: WC18: Potyognak a gólok a ráadásban – de miért? | Zongoracipelő

Vélemény, hozzászólás?