Pogba

A bejegyzés ugyan Pogbáról kíván szólni elsősorban, de az apropóját is
hagy tegyem hozzá.

Pogba 2012-ben, még Ferguson irányítása alatt hagyta el a klubot,
ingyen igazolható játékosként pakolta össze a cókmókját, hogy Torinóba
költözzön. Emlékeim szerint azzal a megjegyzéssel kommentálták a
távozását, hogy belőle sosem lesz rendes futballista. (Vagy valami
hasonló, és már az sem rémlik, ez kitől is hangzott el, talán maga
Ferguson jelentette ezt ki).

A sztori folytatása meg már a nyers csontokig le lett rágva: Pogba
tavaly nyáron rekordot jelentő, 105 millió Eurós összegért költözött
ismét Manchesterbe.

A transzfer óta boldog-boldogtalan Fergusonba törli a cipőjét, mondván,
aki képes volt egy később számilliót érő játékost elengedni INGYÉ, az
nyilvánvalóan megbolondult, nem csoda, hogy egy szezonnal később
nyugdíjba is vonult, és azóta az alsógatyáját is biztosan kívül
hordja.

Ezeknek az embereknek pedig Ferguson már nyilván nem fog visszalőni.
Lehúzott 26 évet a legkeményebb bajnokságban, legalább 4 különböző
alkalommal épített fel kereteket teljesen az alapoktól, és vezérelte
mindegyiket Európa elitjébe, és a világ nemesfém-készletének jelentős
hányada ezalatt a 26 év alatt került be az Old Trafford vitrinjébe.
Nyilván nem fog ezek után a jól megszolgált karosszékéből
visszaóbégatni az őt bírálóknak, pedig megtehetné. Külön becsülöm
benne, hogy nem teszi.

Én sem osztanék ki senkit, mindössze a bíráló gondolatmenet egyik
pontját emelném ki, ami nagyon-nagyon sántít.
Nyilvánvalóan ökörség elengedni valakit ingyen igazolható játékosként,
aki akkora tehetség, hogy 4 évvel később ő lesz a legdrágábban
jegyzett futballista.
Az azonban nem merült fel eddig senkiben, hogy pont ugyanekkora
ökörség kifizetni 100 000 000 Eurót valakiért, aki valójában nem
sokkal ér többet a nullánál? (Ne értsetek félre, egy teljesen reális,
20-25 millió eurós összeg már inkább a nullához van közel, mint a
százmillióhoz, ezt azért lássuk be).

Az én felvetésem: szerintem nem Ferguson volt a hülye, aki ingyért
elengedte, hanem mondjuk a jelenlegi management és Mourinho, aki 100
millióért visszahozta. Ez a srác esetleg egy 80 milliós jacht
kulcsaival a zsebében ér 100 milliót.

Ez a probléma már a United managementjét terheli, a másik része
viszont a drága futballszakírókat és kommentátorokat: onnantól kezdve
hogy a Juventus bankszámláján landolt ez az összeg, azóta mindenki
automatikusan világklasszis teljesítményt vár Pogbától, ami, rejtélyes
és kifürkészhetetlen okokból, valahogy csak nem akar megtörténni.
Nahát.

Urak, komolyan senki nem jutott el addig, hogy a fenti gondlatmenetben
valahol bibi van? Itt dogmaként kezeli mindenki, hogy ha egy
játékosért kifizetnek csiliárdokat, akkor nyilvánvalóan az utolsó
centet is megéri, és joggal verhetjük az asztalt, ha valamiért mégsem
jön tőle ehhez méltó teljesítmény.
Ha értem fizetnének ki miliárdokat, én sem kezdenék el már másnaptól
fogva 10/10-es teljesítménnyel lehozni minden bajnokit, pusztán azért, mert a játéktudásom nem ér annyit.
Pogbáé sem.

De nem én lennék, ha nem rángatnék Pogba mögé is taktikai hátteret,
tegyük hát meg gyorsan.

Pogba Manchesterből való távozása után a Juventusban egy három fős
belső középpálya egyik tagja lett, a másik két arcot (nyilván
emlékszünk rá), Pirlonak és Vidalnak hívták.


A szereposztás a következőképpen festett: Pirlo a védelem előtt
csücsülve irányította a tempót, Vidal és Pogba pedig fogyni nem akaró
energiával végezték a “takarítás”, és a “minél-nagyobb-terület-
bejátszása” feladatokat, alkalomadtán besegítve a támadókal való
összjátékba is. Az ő állandó, “tizenhatostól-tizenhatosig” történő
(angolosok kedvéért: box to box) ingázása alapvető feltétel volt ahhoz,
hogy a dolog működjön, és számtalan zsinórban nyert olasz bajnoki cím
mellé egy BL-döntő is összejöjjön. A Juventus által játszott 5-3-2
valódi szélsők híján egy elég szűk alakzat, a csatárduó pedig
elsősorban az egymással való kombinálásért és a befejezésért felelős,
így Pogbára és Vidalra elképesztő mennyiségű munka hárult, nevezetesen: a védelem és a csatárduó között tátongó hatalmas terület bejátszása,
felfutások, támogató játékok nyújtása, besegítés a széljátékba,
kombinálás a többi támadóval, és az ellenfél attakjainak eltakarítása
(és Pirlo hiányzó védőmunkájának pótlása).

Pogba ebben jó. Az ő típusát az angolok “midfield terrier”nek nevezik,
ennél szemléltetőbb kifejezést nem lehetne rá találni, jellemző, hogy
a magyar nyelvben keresni is hiábavaló lenne ilyesmit. Szavunk sincs
ezt a szerepkört leírni.

Az Old Trafford azonban más kávéház mint a Juventusé. Kezdjük rögtön
az alapvető formációval.
Az Angliában bevett alakzatok közül a 4-3-3 hasonlít a legjobban a
Juventus 5-3-2-jére, mindkét esetben három fős a belső középpálya,
úgyanúgy egy stabil ember csücsül a védelem előtt, és a maradék két
belső középpályás feladata is gyakorlatilag ugyanaz.

Nos, a baj az, hogy Mourinho, balszerencsénkre, nem játszik 4-3-3-at.
Mourinho betegesen irtózik minden olyan formációtól, ami mindössze
egyetlen embert hagy a védelem előtti vörös zónában, márpedig a 4-3-3
pont ilyen. Mourinho felfogása szerint ez meglehetősen veszélyes, nem
volt a karrierjének olyan állomása, ahol ne tett volna mindig legalább
2 embert a védelem elé szűrni. Mourinhonál a négy védő, + a két szűrő
alap, minden más csak ezután jöhet.


Pogbának pedig a két szűrő egyikének lenni baromira nem ízlik.
Kezdve rögtön azzal, hogy ez egy meglehetősen limitált szerepkör,
ugyanis nem a teljes középpályát kell bejátszania, hanem elsősorban a
védelem előtti terület tisztán tartásáért felel. Az egy szem csatár
mögött pedig többnyire mindig van egy 10-es poszton focizó játékos,
(ami a 4-3-3 formációban értelemszerűen nincs), akinek az a feladata,
hogy a támadókkal létesítsen összjátékot, és kapcsoként szolgáljon,
illetve beszálljon a széljáték elősegítésébe, Pogba teendőinek
listájáról tehát ezek is ugranak.
És végső sorban ne felejtsük el azt, hogy ez itt a Premier League, nem
pedig a Serie A, ami az európai elit ligák leglassabbika. Az az
energia, amivel Pogba rendelkezik, lehet hogy elég volt az olasz
élvonalhoz, és nevetve végig tudta melózni minden meccsét a kezdő
sípszótól a lefújásig, de Angliában, ahol sokkal inetenzívebb a
daráló, ezt már aligha tudná megtenni.

Adott tehát egy játékos, aki a labda elosztásán kívül szinte az összes
középpályás feladat elvégzéséhez egy személyben ért, és a legjobb
teljesítményt is akkor tudja nyújtani, amikor ezeket a feladatokat
mind el kell végeznie. És adott egy olyan formáció, amiben jelenleg
játszik, ahol ehhez képest borzasztóan limitált szerepkör hárul rá, a
munkabírásának jelenleg a felét képes kamatoztatni csak, és az előtte
focizó 10-es pedig elfoglalja előle a bejátszható területet, és a
feladatainak a listáját csak még tovább rövidíti.

Mourinhonak, ha Pogbából minél többet ki akar hozni, és tényleg köré akar
csapatot építeni, akkor annyi lenne a dolga, hogy hagyja a francba a
két szűrőt, keres Pogba mellé mlég egy terriert, és rászabadítja őket
az ellenfelekre, hátradől, és élvezi a műsort.
A pragmatizmusa miatt ezt pedig kizártnak tartom, hogy megtegye.

-kriss-

2 thoughts on “Pogba

  1. Visszajelzés: Pogba | Zongoracipelő

  2. Hello!

    Teljesen igazad van, nagyon jó cikk!
    Én mint régi Juve drukker, úgyanígy látom…most Pogba teljesen rossz poszton játszik, semmi nincs szinte rábízva, és még melléje mourinho az edzője(manager-re)!
    Conte csapatában 6-8 gólokat vágott szezononként, nem is akármilyeneket!
    Ott bíztak benne, tudták milyen képességei vannak, és mennyit bír el!
    Contet idézem, ez elmond mindent a Conte mourinho különbségről, jàtékfilozófiáról…”nekem a 4-2-4 a kedvencem, de hogy a keret eredményesebb hatékonyabb legyen, ezért választottam a 3-5-2-őt(5-3-2)”!
    Ezzel szemben mou tólja ezt az agyon használt, unalmas, eredménytelen 4-2-3-1-et! Meg is érdemli, hogy évek óta(6-7) nem nyert semmi komolyabbat, mert pont olyan (xar) edző(manager) is!

Vélemény, hozzászólás?